A projekt címében foglalt „135+1=A jövő zenéje” egyenletet sokféleképpen meg lehetett oldani. A legfontosabb célkitűzés mégis az volt, hogy a fiatalok a megoldást együttműködve, közösségben keressék, és – zenétől inspirálódva – kreativitásuk, lendületük megmutatásával alkossanak együtt.
A „135+1=A jövő zenéje” projekt felhívására országosan összesen 140 ötlet érkezett, amelyekből 131 közösség vállalta végül a megvalósítást.
A projektek többsége zenei témakörhöz kapcsolódik, de minden alkotás tartalmaz olyan elemeket, melyek – a más művészeti területekkel való összeolvadás vagy a körülmények, helyszín specialitása miatt – még különlegesebbé tették a produkciót.
Különleges élmény volt, amikor a részt vevő gyerekek és fiatalok a korosztályi, vagy más különbségek ellenére hangolódtak össze a közös cél érdekében. Ilyen volt például, amikor egy olyan csoport lázas igyekezetének lehettünk tanúi a felkészülési folyamat során, melyben fiatalok folytattak közös munkát fogyatékossággal élő gyermekekkel. A kölcsönös odafigyelés mellett a végeredmény egy olyan produkció lett, amely mind a hátrányos helyzetű, mind a velük együtt dolgozó fiatalok számára meghatározó élmény lett, hiszen megmutatták, hogy a közös alkotás folyamata észrevétlenül tünteti el a csoportok közötti különbségeket.
A „135+1=A jövő zenéje” projekt a zenén kívül más területeket is meghódított: többek között fotókiállítások is nyíltak, és volt, aki az animáció, a filmezés témakörében indult el Kodály Zoltán szellemi hagyatékától inspirálva, és mutatta be képekben azt a folyamatot, hogy az egyén hogyan juthat el a közösségig, s mitől valósul meg az összhang.
Kodály Zoltán életútjához kapcsolódva térkép- és túraútvonalak készültek, és volt olyan közösség amely legóból készített Kodály-portrét. Öröm, hogy a sikeresen megvalósított program hatására már újabb kiállításokat is terveznek.
A speciális közösségi élmények jegyében és a híres zeneszerző, zenepedagógus módszereinek nyomán is jelentek meg különleges produkciók: fiatalok „újrahasznosított” eszközökön megszólaló Kodály-kollázsokkal örvendeztették meg a közönséget, melynek célja az volt, hogy bemutassák, miként lehet hangszerként használni, hangszerré alakítani, funkciójukat tekintve nem hangszer, hanem egyéb célokat szolgáló használati tárgyakat.
Az alkotókedv és a kreativitás a program során minden közösségben jelen volt, és ezt a teremtő energiát sikerült táncban, papírszínház elkészítésében, árnyjátékkal, fényfestéssel, interaktív és spontán színházzal, drámapedagógiai produkciókkal megélni és bemutatni. Ezek a különleges produkciók többségében nemcsak a résztvevőkre, hanem a közönségre is nagy hatást gyakoroltak.
A „135+1=A jövő zenéje” országos projekt célja az volt, hogy a kreatív, közös alkotás hatására a fiatalokból álló közösségeket megerősítse, valamint, hogy olyan inspiratív, fejlesztő folyamatok induljanak el, amelyek a program befejezését követően sem érnek véget.
A projekt záró eseménye a 2018. június 12-13-án megvalósuló konferencia lesz, amelyen a program keretében elindult jó gyakorlatok kerülnek fókuszba. A Lakiteleken megrendezendő szakmai eseményen előadásokon, műhelyeken és beszélgetéseken oszthatják meg egymással tapasztalataikat a résztvevők.
Reményeink szerint a konferencia szakmai programjában elhangzó előadások újabb inspirációt jelentenek a megkezdett munka folytatásához, további zenei projektek születéséhez, valamint más, a jövő zenéjét meghalló közösségek létrejöttéhez.
„Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (…) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.” (Kodály Zoltán)
