Ám míg Kézdivásárhelyen – hasonlóan Sepsiszentgyörgyhöz − a világ legtermészetesebb dolgának tűnik, hogy nyárutón az Őszi Sokadalom színes programjainak örülhetnek a céhes város lakói, Marosvásárhelyen – hasonlóan Kolozsvárhoz, ahol korábban ért véget a Magyar Napok rendezvénysorozata − nagy eredmény, hogy megszülethetett, gyökeret ereszthetett és a kultúra hajlékává válhatott a Vásárhelyi Forgatag. Bizonyítja azt is, az egykori székely fővárosban élő magyaroknak − és nem csupán − szükségük van közösségi élményre, tartalmas együttlétre. Szükségük van arra, hogy egymásra találva felülkerekedjenek az elmúlt negyedszázad megpróbáltatásain, s önmaguknak és a világnak is megmutathassák: a marosvásárhelyi magyarok élnek, élni akarnak. Hogy láttathassák – például −, a Teleki Téka nem csupán jelentős könyvtár, hanem patinás udvara ilyenkor nyitott a zenét, irodalmat keresők előtt.
Nem jelentéktelen, hogy a sokféle színes kavalkádot magába tömörítő marosvásárhelyi rendezvény nyitányán szervezők, politikusok álltak egymás mellé, s szavaik az oly sokat emlegetett, ám gyakran csak remélt összefogás iránti igényt is tükrözték. Mert ha valakik tudhatják, hát a marosvásárhelyiek ismerik, mit eredményez, amikor nincs nemzeti minimum. Portik Vilmos és Soós Zoltán főszervezők most azt rögzítették: a rendezvény lényege, hogy egy asztalhoz tudnak ülni sokan, sokfélék, illetve ez a legfontosabb ünnep a marosvásárhelyi magyarság életében. Kelemen Hunor szerint Marosvásárhelynek a kultúrában, a gazdaságban és a társadalmi folyamatokban is vissza kell szereznie azt a centrumszerepet, amellyel egykor a tágabb régiójában rendelkezett. Biró Zsolt gratulált a szervezőknek, akik a kishitűséget félretéve indították útjára a forgatagot, erősítésként abban városban, ahol a magyar közösség tagjait másodrendűnek tekintik. Toró T. Tibor kijelentette, Marosvásárhely mindig is a büszke, megátalkodott lokálpatrióta városlakók központja volt: értékteremtő, értékmegtartó, értékmentő.
A cikk folytatása a Háromszék honlapján olvasható.
